Övcsat

A XIX. századi magyar ötvösművészetnek a XVI–XVIII. század hagyományos technikáinak és motívumainak tárházából építkező irányát pompásan képviseli a bemutatott remekmívű övcsat, melyet két, négykaréjos elem és az azokat a kapcsolódásnál összekötő rozetta alkotja. A két alaplemezt ezüstből készített, filigránból képzett sűrű, kanyargó indadísz borítja. Az indákból festett zománccal díszes levelek és hatalmas, dús virágok emelkednek ki a sarkok irányába, míg egy-egy kis méretű, kék zománccal színezett virág ül hatalmas zöld levelek között az alsó és a felső sarkokat díszítő virágok között. A két rész találkozási vonalát, középen (a kapcsolódást “elfedő”), két sziromsoros,festett zománc-rozetta ékesíti, közepén igazgyöngy. Ugyancsak egy-egy igazgyöngy díszíti a két tag közepét “kijelölő” fehér zománcos, helyezett négyágú csillagot is. A csillagot nyolc kis, majd kissé távolabb négy, az előzőktől nagyobb zománcos virág öleli körül (ez utóbbiak a sarkokban ülő virágokhoz hasonlóan húsos, zöld levelekhez kapcsolódnak).

Proveniencia

Ipolyi-gyűjtemény