Madonna a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal

Az abruzzói Lancianóból Velencébe elszármazott festőtől mindössze két biztosan saját kezű munkát ismerünk. Mind kettő a velencei Accademia képtárában van: a nagyméretű Szentlélek kiáradása az 1545-ös évből és a Madonna két szent tel és egy domonkos rendi donátorral. Neve szerepel néhány dokumentumban, és XVII. századi velencei szerzők megemlékeznek olyan műveiről, amelyek nem maradtak ránk. Fő ként Tiziano középső korszakának stílusát vette át, de Boni- fazio Veronese és Pordenone hatását is említi a szakirodalom. Hagyományosan szép számmal tulajdonítanak neki festményeket, Berenson hosszú listát állított össze feltételezhető műveiből, de mindenképpen megszívlelendő Federico Zeri meg jegyzése: „Polidoro művészi személyisége még nincs világosan körvonalazva, és műveit gyakran összekeverik Tiziano más kö vetőinek, így Francesco és Orazio Vecelliónak a munkáival”. A zamatos festőiségű, kicsiny esztergomi képet Gerevich már 1928-ban Polidoro da Lancianónak tulajdonította. A meredek átlós kompozícióba rendezett szereplők eleven mozgását misztikus tartalmú cselekvés motiválja: Mária visszatartja gyermekét, aki le akar mászni anyja öléből, hogy a krisztusi áldozatot, a bűnöktől megváltást jelképező állattal, a báránnyal játsszon. Tátrai Vilmos 1993

Proveniencia

Simor János vásárlása a római Bertinelli gyűjteményből

Restaurálás

1916 Endrődy Sebestyén
1984 Laurentzy Mária

Irodalom

• Sallay Dóra: Raffaele Bertinelli és reneszánsz képtára. Egy műgyűjtemény útja Rómától Esztergomig. Esztergom, 2009. kat. sz. LI.
• Mancini 2001, 131–32, 24. kat. sz. (ua., 1535 k.).
• Tátrai Vilmos, in Keresztény Múzeum 1993, 245, 136. sz. (ua.)
• Wethey 1976, 199 (ua.)
• Boskovits Mojzer–Mucsi 1964, 88, 90, korábbi irodalommal (ua.)
• Berenson 1957, I, 142 (ua.)
• Gerevich szerk. 1948, 91 (ua.)
• Berenson 1936, 398 (ua.)
• Berenson 1932, 463 (ua.)
• Berti Toesca 1932, 957 (ua.)
• Gerevich 1928, 238 (Polidoro)
• Maszlaghy 1878 és 1891, 64. sz. (Tiziano)